Zirknitztal - Großsee

Valami rettenetes hideg reggelre ébredtünk... korán, vacogva indultunk el, mivel a kiszemelt cél 2400m fölött van, nem akartunk kicsúszni az időből. Tiszta volt az égbolt és gyönyörűen sütött a nap... már ahol sütött... a völgyben 9-10 órakor még sok helyen a hegyek árnyéka takarta be a vidéket. Az út pedig többnyire pont az árnyékos oldalt ment, ahol -2,-3 fok volt, napon pedig akár 15-20 fok is.

Ahogy találtunk egy kis napot, megálltunk melegedni.

 

 

 

 

 

 

A képeken is jól látszik mennyire elkülönülnek az árnyékos és napos részek.

kb 1800m-re érve véget ért az út, és átcsapott havas ösvénnyé... valami már megint nem stimmel... küzdünk pár száz métert még a hóban a túrista ösvényen,
de csak egyre rosszabbul nézett ki. Nem ez az út visz a Großsee-re.

 

 

 

Útközben 1-2km-rel korábban láttunk egy sorompóval lezárt útat, visszamentünk oda hogy arra is megpróbáljuk...
Eljutottunk egy házikóhoz, odáig el volt takarítva a hó,
de onnantól semmi. Egy terepjáró által kijárt nyom volt, ami helyenként megolvadva ráfagyott az útra, csúszós foltokat kialakítva.
Aztán már az aszfaltot sem láttuk, mert már teljesen beborította a hó.
Nekem terepmintázatu gumim volt, valamennyire tudtam haladni a tapadó hóban, bár olykor megcsúszott a hátsó kerék.
András viszont végig tolta a bringát.
A többszöri megállás és próbálkozás miatt, a hó már teljesen ráfagyott a cipőre és a pedálra, annyira hogy már nem tudtam becsatolni.
Megállok az emelkedő tetején, bevárom Andrást, előveszek egy müzlit, de annyira megfagyott a zsebemben, hogy nem birtam beleharapni.

 

 

 

 

 

Be kellett látnunk hogy még 500m szintet és még legalább 5km-t nincs értelme tolni a bringát, főleg úgy hogy a hóréteg egyre csak vastagodott.
Visszafordultunk.

 

Erre lehetne mondani, hogy sok hűhó semmiért.