Mátra Maraton - 60k

10 hónapja nem írtam bejegyzést... rohan az idő. Szilveszterkor megfogadtam hogy a 2016-os év az az MTB versenyek éve lesz... be is neveztem életemben először a 4 Top Maraton versenyre, hosszú távra. "Mire oda érek felkészülök" - gondoltam. Január elsején már el is kezdtem a szezont a Buék kupával. Folytattam a fülesgolyós edzéseket is és egyre jobban éreztem hogy fejlődöm.

 

Aztán jött az udvarlás, eljegyzés, esküvő szervezés és a bringázás egy kicsit háttérbe szorult... a versenyek meg közeledtek.
Eljött a Szilvás Maraton, Hosszú táv... átnevezni már nem volt lehetőségem... jókedvűen indultam el és aztán 40km után elkezdtek görcsölni a lábaim, hiába toltam a magnéziumot, semmit nem ért... edzetlen voltam, és még egy defektem is volt, úgy hogy sok szenvedés után a középtávon fejeztem be a versenyt, de alig volt olyan izmom ami ne görcsölt volna menet közben. DNF
Aztán jött a Duna Maraton, amit szkippeltem... továbbra is edzetlen voltam és nem akartam úgy járni mint a Szílváson.
Esküvő után 2 héttel jött a Bükk Maraton, amit szintén szkippeltem, de ekkor már bringám sem volt, mert készülőben volt az új Rombolóm.

 

Végül Szűcs Geri barátom kölcsön alkatrészeinek köszönhetően összeállt a gép és elindulhattam a Top Maraton utolsó állomásán, a Mátra Maratonon. Időben átneveztem középtávra, így 60km és 1600m szint várt rám.
Reggel 6:30-kor még megettem egy szendvicset, aztán 7-kor indultunk Gyöngyös felé. De kezdtem egyre jobban görcsölni, Gyöngyös előtt megálltunk egy kétbetűs kitérőre, de nem lettem sokkal jobban.
9:30-körül megérkeztünk a Start helyszínre, átvettem a nevezést és kezdtem készülődni... felraktam a rajtszámot, majd hánytam... ami még nem szívódott fel a reggeliből az kijött. Görcsölt a gyomrom és olykor zsibbadt a kezem lábam. Valamiért elkapott a verseny drukk, pont úgy ahogy 5 évvel ezelőtt a Bakony Maraton előtt. Mentem pár kört a parkolóban, hátha jobban leszek.

10:25. Nem sokat javult a közérzetem, üldögéltem egy kövön és gondolkodtam hogy mi legyen, elgyengültem. Niki mondogatta hogy inkább ne induljak el... felálltam és majdnem összeestem, eltámolyogtam a bringáig, és elindultam a start vonalhoz. A parkolótól alig bírtam feltekerni a rövid emelkedőn a startig. Niki már sírva fakadt, látva hogy ebben az állapotban is képes vagyok elindulni, ijesztő lehetett, de én tudtam legbelül hogy minden ok lesz.

 

 

10:40 - Lassú rajt. Elmondtam egy röpke fohászt, aztán indulás. Szűcs Geri ment előttem, de rögtön indulásnál elkezdtem lemaradni... kiértünk a főútra és rendőri kíséret mellett az aszfalton haladtunk Mátraháza és Kékes tető felé. Teljesen lemaradtam, már csak a záró rendőrautó volt mögöttem és 5-10 méterrel már a mezőnytől is kezdtem leszakadni. Próbáltam összeszedni magam, hogy legalább együtt maradjak a többi bringással. Egyébként is, az utolsó helyről szép nyerni, nem?

Mátraháza után kezdtem magamra találni, mire a sípályához értünk már nem voltam utolsó, egyre inkább visszanyertem az erőm, és ahogy előzgettem a versenyzőket, mint ahogy szar felúszik a víz színére úgy kezdtem el én is az összetett ranglistán egyre feljebb kapaszkodni.

 

 

Mire felértem Kékestetőre már teljesen rendbejöttem és egyre erősebbnek éreztem magam. Apránként eszegettem egy SiS energia szeletet és kortyolgattam az izotóniás italokat. az OTE vaníliás ital a semleges ízével kifejezetten jól esett.

Időnként meccseltem egy-egy emberrel és egymást előzgettük, de végeredményben mindig sikerült új és új embereket beérnem és lehagynom, amikor egy kicsit egyedül maratdam akkor már azt kerestem hogy mikor érek be végre valakit. Ahhoz képest ahogy elindultam, nagyon jól ment.

A technika és nagyon tetszett, igazából most tudtam kipróbálni élesben az új Saját építésű On-One bringát. Sokan felütötték a kereküket a köves részeken, nekem viszont belső nélküli rendszerem volt és így nem tudtam felütni.

A 3. frissítőnél nagy meglepetésemre beértem Szűcs Gerit is, majd kis idő után magam mögött is hagytam. És annak ellenére hogy a kocsiba maradt a magnézium, nem görcsölt egyszer sem a lábam.

 

 

 

Fantasztikus verseny volt, végig élveztem, nagyon jó volt a pálya. A felnőtt férfi kategóriában 34. lettem a 37-ből. Úgy látszik hogy az én korcsoportomból csak 3 manuszt tudtam beérni, de biztosan jobb eredményem lett volna ha nem a legvégéről kell felkapaszkodnom. A 60km-t és 1600m szintet 5 óra alatt teljesítettem. Jövőre ugyan ekkor, ugyanitt, talán több szerencsével és nagyobb erőnléttel tudok majd végig menni a pályán.