Hochtor

Második nap... Hihetetlen jót aludtunk és reggel tehénbőgésre ébredtünk. Hát kell ennél több?
Elég későn, csak 10 óra körül indultunk a szállásról, bringával. Célállomás: Hochtor 2504m. Az összes kiszemelt csúcs közül ez a legmagasabb. Hogy mi vár ránk még azt nem tudjuk, de hogy hó ott is lesz, az tuti.
A falu ahol megszálltunk a hegy oldalában van, nekünk persze a hegy túloldalára kellett menni, úgyhogy egy kis mászással kezdtünk, aztán egy hosszú lejtőzés következett, legurultunk a völgybe, azzal a tudattal hogy visszafelé ezt megmászni nagyon rosszúl fog esni. De erről majd később.
20km Dimbes dombos tekerés következett a völgyben, mondanom sem kell... Gyönyörű... mint ha a képeslapok életre keltek volna.

 

 

 

A völgy végén várt minket Heiligenblut, az 1288m magasan fekvő kisváros. Túl szép hogy igaz legyen. És az idő amit kaptunk, így október végén? Döbbenet... 15fok, verőfényes napsütés... pólóra levetkőztünk

 

 

 

 

Fotózkodás után, indulás. Egyből egy visszafordítós kurflival kezdtünk. Alakul.

Lassan de biztosan haladunk a célunk felé. 1600m-en volt a hóhatár, úgyhogy elkezdett a táj egyre fehéredni. A Heiligenblut-tól a 8km-es mászás egy körforgalomig vezetett, mire odaértünk kb 1900m magasan voltunk. Én úgy véltem látni az egyik táblán 200m-rel a körforgalom előtt, hogy Hochtor jobbra. A körforgalomnál viszont már nem volt kiírva, úgyhogy elbizonytalanodtam, András pedig úgy vélte hogy balra kell menni. Hát menjünk akkor balra a Grossglockner strasse felé.

Elkezdődtek a meredekek, és most már teljesen fehérbe borult minden. Hosszan végigmentünk a hegy oldalában, már a zöld völgy sem volt látható, minden felé csak hófödte hegycsúcsok. Csodálatos. De a zord vidéket látva egyben félelmetes is.

 

 

 

 

2000m. A megizzadt ruháinkban egyre jobban fáztunk... Ekkor már fagypont körül volt a hőmérséklet. Nagyon nehéz ilyen hőmérséklet változásra felöltözni, a völgyben 15C, most 0C. Ráadásul a mászás közben izzadunk is, amitől vizesednek a ruháink.

Andrástól egy kicsit lemaradtam a mászásban... a lábujjaimat még éppen tudtam mozgatni, de már fájtak a hidegtől. Leszáltam és tolom a bringát. És ez milyen jó ötlet volt, a sétától elkezdett a vér áramlani a lábujjaimba is, így egy kicsit felmelegedtek. úgy 50m séta után újra nyeregbe ültem.

2100m-en felerősödött a szél mely olykor a hóátfúvásokkal az arcunkba csapta a havat. A -1,-2C fok-ot csak tovább hűtötte a szél, fokozva ezzel a hideg érzetet.

Egy aláöltözet és egy bringás pulcsi volt rajtam, de ekkor már kevés volt, megálltam a szélben öltözködni, szorosan fogva a táskából elővett másik felsőt, vigyázva, nehogy a szél elfújja a szakadékba. Andrástól kicsit lemaradtam, de a következő kanyarban beértem, ekkor ő állt meg. Dacosan küzdünk mindketten a széllel. Szerencsére jött egy lavina védett fedett útszakasz, ahol meghúzódhattunk egy kis pihenőre.

 

 

A táj félelmetes volt. Hihetetlen hogy itt vagyok. Mondanom sem kell hogy út közben egyetlen bringással sem találkoztunk. A néha szembe jövő autósok is nagy kerek szemekkel néztek minket. Lehetett olvasni az arcukról... "hát ezek nem normálisak". Mostmár értettük hogy miért.

András kicsit hátramaradt és én értem fel előbb a parkolóba, az ott lévő néhány embertől elismerő mosolyt kapunk... de mi keressük hogy hol lehet tovább menni. András megkérdez egy helyit németül. Azt mondja ez a Franz-Josefs Höhe, ennyi... itt már nincs tovább út... Jön András: "vissza, vissza kell mennünk a körforgalomig, a Hochtor a másik irányba van. Ez nem Challenge BIG" Basszus, rossz hegyet másztunk meg.

Azthiszem mindkettőnknek az arcunkra fagyott a mosoly, de ha már ide feljöttünk csinálok egy csúcs fotót.

Franz-Josefs Höhe - 2369m

 

 

A táskából előkerül még egy kabát és elindulok András után le a lejtőn. Átfagyott kezekkel kapaszkodok a fékekbe, az út száraz, ezért merjünk engedni neki. Az erős szél viszont érezhetően lökdösött minket.

Pár perc alatt vissza gurultunk a körforgalomhoz 1900m-re ahol egész jó idő volt. Tanakodunk: "Másszuk meg a Hochtort? Nekem már alig van kajám, kezdek eléhezni, a Hoctor pedig még 600m mászás." András viszont hajthatatlan, adott kaját (neki volt)

Menjünk... 16 óra... elment az idő a felesleges 460m szint mászással. mi lesz most velünk. Így már tutira sötétben érünk haza. Meredekebb és kacskaringósabb út következett. hőmérséklet alig 1-2 fok. És már mindketten fáradtak vagyunk.

 

Elérjük már a 2300m-t, de szerencsére itt nincs olyan cudar szél. Andrásnak jobban megy a hegy, legtöbször kiállva tekert. Leszegett fejjel küzdünk a szintemelkedéssel. Közben elhangzott néhány fohász is.

András itt ezúttal kicsivel előbb ért fel mint én, nagyon dúrva volt. Hihetetlen hogy megcsináltuk.

 

Hochtor - 2504m

 

Fényképezkedés, majd a táskából előkerül a még száraz aláöltözet. úgyhogy a -2C-fokban még félpucérra vetkőzöm hogy felvegyem a száraz ruhát. Aztán felvettem az összes pulcsit kabátot és mellényt amim volt. Üres táskával indultunk neki a lejtőnek.

 

 

Nagyon gyorsan haladtunk, olykor 60-70-nel is. Nagyon hideg volt. De ahogy száguldottunk lefelé, úgy melegedett vissza az idő.
Mire leértünk a völgybe Heiligeblut-ba már elkezdett sötétedni. Alig telt bele fél óra már tök sötét volt. Szerencsére hallgattam Andrásra és betettem az erős lámpáimat így nem volt gond a sötétben tekerés... Az erős lámpámra tübbször is rám villantottak a szembe jövő autósok. 1 órás monoton sötétben tekerés után végül elérkeztünk Winklern-be, a hegy lábához. 2500m mászás és 90km után vissza kellett másznunk a szállásunkhoz, amely 2 szerpentines kanyarral volt fűszerezve, egyikünknek sem esett már jól, de más választás nem volt. Szorosan haladtunk egymás mögött, és a legkisebb fokozatban szépen lassan felkaptattunk a szállásig.

Köszönöm Istenem hogy ma is velünk voltál.