Bakony Maraton

Szóval Bakony!
Úgy is kezdhetném hogy "Tiger hányattatásai"
De kezdem inkább az elején...
6:20-kor indulás otthonról
Hűvösvölgyről kitekerek a BAH-csomópontig.
Ott felvett a gyöngyösi srác, bringát rögzítjük, aztán irány Bakonybél
8:30-ra megérkeztünk, némi cuccolás után irány a becsekkolás...
Reggelizni nem tudtam, úgyhogy muszájból magamba tolok egy csigát... kakaósat. nem esett jól
9:45-kor, szerzek vizet, megcsinálom a löttyöt, melegítek, mind e közben folyamatosan stresszelek.
Rajt 10:15-kor.
10:00-kor elindul a hosszútáv... még 15 perc.
A gyomorgörcs csak fokozódik, idegölő ez a várakozás... belül már nem bírom. INDULJUNK MÁR!!!
Aztán végre kezdődik
FIRE!!!!!!!!!!!
Elindul a lassú rajt. Kicsit hátramaradok, ráérősen tekerek. Közben elmondok magamban egy röpke fohászt.
Bitumenen elindul a hegymenet... tetszett az emelkedő. Reménykedtem hogy a gyomorgörcs majd bringázás közben feloldódik... nemtette.
Hamarosan jött Vuk. kicsit lemaradok emiatt...
Rátérünk a hegyi kavicsos útra. Elkezd egy vobszi követni, egész szorosan. Átmegyek a másik sávba, hogy meg tudjon előzni. Ő is át jön.
Csak szélárnyékot akart. A kis sunyi. :-)
Aztán megint meg jött vuk... még jobban lemaradok... már-már azt hiszem én vagyok az utolsó
Eljutok 12km után az első frissítőhöz. Totál kivoltam. Addig meddig pihentem, amíg már mindenki elment.
Benyomok egy pohár vizet... 1 perc múlva ki is jött. Ajaj... ez már nagyon nem lesz így jó. Tovább indulok. Meredek lejtő jön, szépen le is fotóztak...

Lejtőzés jól ment... 2 embert vissza is előztem. Időközben rájöttem, hogy a gyomrom beadta az unalmast, és nem hajlandó sok mindent befogadni. Apró kortyonként adagolom az isotóniást... Valahogy csak túl élem.
Kicsit tartalékolva megyek, így utolér a két utolsó... 3-as grupettóban megyünk tovább... Jön a Cuha völgy. Ez volt a pálya legjobb része, mindenfelé turisták, a kisebb gyerkőcök szurkolnak: HAJRÁ, HAJRÁ!!!
Bele is léptem a pedálba... már már azt hittem, hogy egy kis előnyt szerzek a 2 sorstársam előtt... tévedtem. :-(
Újabb frissitő állomás... enni még mindig nem tudok... Megint sokáig pihenek, míg elmegy a 2 bringás. Elkezdek szopogatni egy zselét. Ettől is hány-ingerem van... (nem számoltam meg)
Most járok félúton és már alig van energy... már-már azon gondolkodom, hogy feladom, de itt muszáj tovább mennem, nincs más lehetőség. Megint mászás jön. Többnyire toltam... de gááááz... Már teljesen egyedül marattam... leszámítva a záró motorost. Elég zavaró volt hogy folyamatosan ott puffogtat mögöttem.
Előre megy a motoros, aztán visszajön, azt mondja, nem messze előttem van valaki... huhúúú.... felcsillan egy reménysugár... talán mégsem leszek utolsó...
Mindeközben a zselé elkezdett dolgozni, amit nagy nehezen lecsúsztattam... új erőre kapok... Elkezdek tekerni az emelkedőn.
Utólérem a srácot, Ő tolta a bringát. Kemény 7km/h-val elsuhanok mellette az emelkedőn, sikerül pár száz méter előnyt szereznem, de megint tolni kell a bringát. Hegymászás... Itt még Buruczki is tolta a bringát ahogy később hallottam. Feljutok a csúcsra, frissítőpont, pihi.
Benyomok egy másik zselét, nagy nehezen. A frissítőn elfogyott a víz, úgyhogy kicsit takarékoskodnom kell vele. A srác elindul... én még szusszanok. Úgy is vissza előzöm. Pár perc múlva én is indulok. Végre lejtőőőő... először aszfaltos, aztán terepes, kavicsos... Utolérem a srácot 25-30-cal gurulgat a terepen... csak óvatosan... bezzeg én, olykor már a 60-at súrolom a kavicsos terep úton... yiiiiiiiihááá.
Legalább 5 perc előnyt szerzek vakmerő gurulásommal. Aztán leérek a hegyről, sima közúton haladok tovább kb 2km-t, aztán újabb frissitőpont. Kérek egy teli kulacs vizet, az egyik csaj kezembe nyom egy müzliszeletet... csak tudnám mit csináljak vele... megenni nem tudom... elteszem a másik 6 közé. :-)
Itt már nem időzök, sietek tovább, van miből.
Meredek emelkedő jön... már nem tudok visszaváltani, úgyhogy megint tolás. Pár száz méter után újra nyeregbe tudok pattanni, és tekerek. Már több mint 3 órája megyek, és végre elkezdem élvezni az egészet.
Sehol senki... ott vagyok egyedül az erdő közepén, minden kereszteződésnél figyelem az útmutató jelzéseket. Már 50km-nél járok, most már nem lesz gond... végig csinálom.
Egyszer csak egy több lehetőséges útegálazódáshoz, vagy mihez érkezem. 3 lehetőség is van, sehol semmi jelzés... "hát ezt nem hiszem el... most micsináljak... forduljak vissza? Hová? Azt sem tudom hol vagyok, mennyit kellene visszamennem, vagy hogy hol néztem el a letérőt. Kész, ilyen a világon nincs. Elmegyek balra... majd csak lesz valami."

Legurulok a meredek lejtőn, kilyukadok egy műútra... sehol semmi jelzés... meglátok egy motorost, leintem.
"-Merre van Bakonybél?" - kérdem
"Menj tovább ezen az úton, néhány km."
Na szép... letértem a kijelölt útról. Megmászom a dombot, aztán meglátok egy útvonal jelző srácot, naaaah... mégiscsak jó helyen járok. Ahogy közeledek kezd gyanús lenni... háttal állt nekem.
Odagurulok, látok néhány középtávost befordulni előttem.
"-Nekem onnan kellene szemből jönnöm?" Azt mondja igen...
Ránézek a km órára 53km... Oh my Gosh... levágtam 20km-t.
Elmagyarázom neki mi történt, aztán megyek a cél felé. Szép komótosan be is érek hátrahagyva 55km-t. Hát ez viccesen alakult. Pedig már úgy kezdtem belejönni... :-)